Az irániak tündériek. Segítőkészek, vendégszeretőek, kedvesek. De ahogy semmi az országban, úgy ez sem egyértelmű.
Hadd kezdjem egy történettel a első hónapjaimból Teheránban. Orosz csoporttársammal mentünk az egyetem központjába papírokat intézni. Barátnőm simán elment volna közel-keletinek alacsony termetével, dús, sötét hajával és karakteres szemöldökével, ráadásul perzsául is egész jól beszélt. Nagypapája tádzsik származású, ennek tiszteletére nevezték el Tamannának, ami egyébként indiai eredtű név, de Iránban is használatos. Mindeközben én, az átlagnál magasabb, tejfehér bőr, világos haj és akkor még alig mekegtem valamit perzsául. Messziről lerítt rólam, hogy külföldi azaz khareji vagyok. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Szépen vártunk a sorunkra a többségében afgán, iraki és kínai diákok között, mikor engem előrevettek különösebb ok nélkül. Épp hívtam volna már a barátnőmet is, amikor intettek, hogy ezt felejtsem el. Én csak pislogtam, de Tamanna temperamentumos lányként kérdőre vonta őket. "A külföldi vendégeink elsőbbséget élveznek". Micsoda? De hát ő épp annyira külföldi és új ebben az országban, mint én. Ez nem számított. Itt a megbélyegzés pillanatok alatt történik. Így lett belőle a "vidéki iráni lány fura akcentussal és valamiért orosz papírokkal" és belőlem a "szőke, cuki khareji magyar papírokkal, aki valamiért németnek néz ki".
Na de mi is ez a khareji jelző? Elméletileg külföldit jelent, használják emberekre és termékekre egyaránt. Gyakorlatilag viszont egy erősen pozitív töltetű jelző, amit szinte csak európai (észak-amerikai) személyekre, tárgyakra használnak. Bármi, ami 'khareji' az már tuti jó. Nagyjából a 'made in Germany'-vel egyenértékű... Khareji autó, khareji ruha, khareji barát/nő. That's the way to go... Egy jelző, ami pozitívan diszkriminál, megkülönböztet, kiemel az átlagból. És hogy hová lett Tamanna? Mondhatni eltűnt az átlag irániak süllyesztőjében, ami a legjobb próbálkozásai ellenére is elnyelte. Ez egy ilyen világ sajnos. A bélyegeket itt az ember nem maga választja, hanem amit ráaggatnak, és ezeket lecserélni nagyon nehéz. Melyik szomszédságban élsz, milyen kocsid van, hol vásárolsz, hol nyaralsz... Ezek (sajnos) szinte minden országban fontos kérdések, de Iránban (és a Közel-Keleten) szinte élet-halál kérdése. Barátságok, szerelmek, munkakapcsolatok múlnak a külsőségeken. Természetesen, mint bárhol máshol, a fiatalabb generáció egyre inkább próbál kitörni ebből a felsogásból, habár a nagytöbbségre továbbra is ez a jellemző.
Na, de még mielőtt mindenki vérszemet kapna, hogy na, majd Iránban király/lányként kezelnek minket... Ugyebár messziről jött ember azt mond magáról, amit akar, szóval nem árt bebizonyítani, hogy tartalom is van mögöttünk. Európában hozzászoktunk, hogy szinte bármit, amit elérünk az elsősorban a saját erőfeszítéseinknek és személyiségünknek ködzönhető. De nem itt! Irániként a sikereim a családom vagyonának, kapcsolatainak vagy szimplán ismertségének köszönhető. Külföldiként -mivel nem tudják ki fia borja az ember- egyszerűen csak a "khareji" léted miatt lehetsz sikeres. Jó jegyet kaptál? Klassz barátaid vannak? Kedvesek veled az emberek? Nem, ez nem a személyiséged vagy a munkád miatt van így, hanem mert khareji vagy- gondolja az átlag.
Mindez természetesen magával vonz egy bizonyos fokú irigységet is, de közben egy alárendeltséget is az irániak részéről. A többség csak távolról figyel, érdekesek vagyunk, annyi mindent hallottak már Európáról, esetleg turistáskodtak már Párizsban/Rómában/Londonban vagy van rokonuk, aki ott él és már rengeteg anekdotát hallottak, de sok esetben először nyílik alkalom, hogy valóban barátkozzanak egy kharejivel. A szívük mélyén szinte mindegyikük elvágyik Iránból, de minimum eljátszott már a gondolattal. Ehhez az elvágyódáshoz még az is hozzátartozik, hogy Iránt nagyjából egy tucat arab ország + Törökország választja el Európától, amikhez se nyelvileg, se kultúrálisan nem tudnak és nem is akarnak közeledni. Kérdezz meg 10 iránit, és több, mint a fele el fogja magyarázni, hogy az árja törzsek miatt ők legalább annyira szerves részei a Nyugatnak, mint pl. Németország, csak velük rosszul bánt a sors. Na erre varrj gombot! Egyszerre vagy (pozitívan) diszkriminálva, irigyelve és utánozva.
De mégis hogyan viselkedj ilyen közegben? Légy önmagad. Mindenkinek lesznek elvárásai egy khareji felé... ahogyan öltözködsz, étkezel, a gondolkodásod... Ne érdekeljen, ha csalódást okozol, mert ezek mind hamis elvárások. Ahogy az irániak meg tudnak lepni a lefurcsább és gyakran nagyon személyes kérdésekkel, úgy őket is nagyon meg lehet lepni nemleges vagy számukra váratlan válaszokkal. És miért jó ez? Mert az ilyen szituációkból lehet a legkönnyebben viccet űzni, a nevetés pedig felszabadít. :)